Az első részben legyen szó a kezdetekről:
Akio Morita igy emlékezik
"A WALKMAN ötlete akkor öltött alakot, amikor Ibuka egy szép napon bejött az irodámba egyik hordozható sztereó magnónkkal (TC-D5) meg egy szabványos fejhallgatóval. Kedvetlennek látszott, és panaszkodott, hogy milyen súlyos ez a rendszer. Megkérdeztem, min töri a fejét, és akkor elmagyarázta: - Szeretek zenét hallgatni, de nem akarok másokat zavarni. Nem ülhetek egész nap a sztereó készülékem mellett. Az én megoldásom az, hogy magammal viszem a zenét. De ez a jószág túlságosan nehéz.
Ibuka panasza akcióra indított. Kiadtam az utasítást a mérnökeinknek, hogy egyik megbízható, kicsiny kazettás magnótípusunkból, a Pressmanből dobják ki a felvevő áramkört és a hangszórót, és tegyenek be a helyükre egy sztereóerősítőt. Körvonalaztam a többi általam megkívánt részletet is, melyek közt ott volt a pehelykönnyű fejhallgató. Mint kiderült, az egész WALKMAN-tervnek ez lett az egyik legnehezebb része.
A tervezés során mindenki csak keserítette az életemet. Úgy tűnt, senkinek sem tetszik az ötlet. Egyik gyártmánytervezési értekezletünkön az egyik mérnököm azt mondta: - Jó ötletnek hangzik, de vajon meg fogják-e vásárolni az emberek, ha egyszer nem tud fölvenni? Én nem hiszem.
- Milliók vásároltak a kocsijukba sztereót - mondtam -, amelyik nem tud fölvenni, és szerintem ezt a masinát is milliószámra fogják vásárolni.
Nyíltan senki nem nevetett ki, de még a saját konstruktőrcsapatomat sem tudtam igazán meggyőzni, bár, ha vonakodva is, azért csinálták. Még az eladási árát is úgy szabtam meg, hogy alkalmazkodjon a fiatalok pénztárcájához, mégpedig jóval azelőtt, hogy az első készüléket elkészítettük.
Rövid idő múlva megkaptam az első kísérleti példányt az új, miniatűr fejhallgatóval, és el voltam ragadtatva, hogy milyen kicsinyek a méretei, és a fejhallgatója milyen kitűnő hangminőséget produkál. Sietve vittem haza az első WALKMANT, és különböző zenéket próbáltam ki rajta otthon, amikor észrevettem, hogy kísérletezgetésem bosszantja a feleségemet - úgy érezte, ő ebből ki van zárva. Na jó, döntöttem el, meg kell oldanunk, hogy két fejhallgatót lehessen csatlakoztatni hozzá. Következő héten meg is kaptam a termelésfejlesztési csoporttól egy másik modellt, amelyen már két fejhallgatókimenet volt.
Azt hittem, fantasztikus cikket állítottunk elő, és teli voltam lelkesedéssel, ám a marketingeseink csöppet sem lelkesedtek, azt mondták, hogy nem lehet majd eladni. Eléggé zavart, hogy én ilyen izgalomba jövök egy termék miatt, amit a többiek túlnyomó része bukásnak tart. De annyira bíztam a termék életképességében, hogy azt mondtam, vállalom a személyes felelősséget a programért. Soha nem volt okom ezt megbánni. Az ötlet gyökeret vert, és a WALKMAN kezdettől fogva óriási sikernek bizonyult."
(Akio Morita: Made in Japan – Árkédia Kiadó, 1989)
A Walkman kifejlődése:
Balra: TCM-600 - a Pressman, ez volt a kiindulási alap
Középen: TPS-L2 - a legkorábbi változat, itt még nem dőlt el, hogy walkman lesz a neve
Jobbra: TPS-L2 - a walkman
Saját TPS-L2 példányom, amire nagyon büszke vagyok:
2. A walkman szülei:
Masaru Ibuka
Akio Morita
és Mr. Walkman, azaz Nobutoshi Kihara
Itt kell megemliteni egy másik nevet, Ő Andreas Pavel
És ez a Stereobelt:
Na itt folytatódik a történet, hogy ki is ő, és mi köze a walkmanhoz.
